Grand Theft Auto: San Andreas
 Rockstar Games; PC;
9,2/10 (pont)
"Több, mint 100 küldetés"
"400 fajta jármű"
"Új Történet!
25 db kép kattints
[ide]

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban...

Máris megdobbant a szívetek mi? Aki nem játszott az első résszel és valamilyen okból arról sem hallott, hogy harmincöt különféle "év játéka" címet gyűjtött be, az egyrészt máris vonuljon a sarokba és térdeljen kukoricára , másrészt vegye a fáradtságot ás legalább olvassa el ezt az ismertetőt. A recept szerint a gamma RPG, jól összevegyítve egy kis TPS-el, bár a rossznyelvek szerint inkább Hack'n Slash az egész, kis RPG fűszerrel. Akinek ez nem sokat mond, (szintén némi utánajárásra sarkallnám) olyan szerepjátékot kaptunk a kezünkbe, ahol a valós idejű csatákat körökre osztva zúzhatjuk, karakterünk pedig tapasztalati pontokat gyűjtögetve, egyre több képességre tesz szert. Mindezt harmadik személy nézőpontjából, a Star Wars univerzumban, közel négyezer évvel a Skywalker család tündöklése előtt, azaz egyenesen a Régi Köztársaság korában.

Történetünk öt évvel a KOTOR első része után játszódik. A Sithek az összes Jedit kiírtották a galaxisból, vagy legalábbis majdnem mindet. Mi magunk az Ebon Hawk nevű (előző részből ismerős) sérülten sodródó hajón utazgatunk eszméletlen állapotban, s ilyen módon nem kicsit veszélyes a helyzetünk, hanem nagyon főleg, hogy utunk egy aszteroidamezőn vezet kersztül. Bemelegítő küldetésként rögtön ki is javíthajuk az igen nagy presztízzsel rendelkező csodajárgányt egy kis droiddal (ez a küldetés fakultatív, ha derogál egy centrifugával rohangálni az űrhajón, nyugodtan szkippeljünk) és a közeli Peragus II. nevű bányászbolygóra navigálhatunk. Innen indulnak az igazi kalandok, ki kell derítenünk mi történt és vajon miért nincs egy lélek sem a Peraguson (mindenki elhalálozott ugyanis). Később amint leesik, hogy a dárkszájdos skacok levágtak minden spanunkat szerte az univerzumban és most minket is célba vettek, hamar belevágunk a sztorilájnba, elhúzunk a kietlen bolygóról és megpróbálunk felkutatni pár Jedit. Mert ugye ölbetett kézzel nem nézhetjük, amint a sötét erők átveszik a hatalmat. Jópár bolygóra el fogunk látogatni ennek érdekében: Korriban, Dantooine, Telos, Nar Shaddaa és Dxun szerepel a csillagtérképünkön. Néhányat ezek közül már az első játékban is megsasoltunk, azonban még a régi helyszínek is tartogatnak meglepetést, sőt még a jóöreg Dantooine is új oldaláról mutatkozik be.

Induláskor ismét három kaszt közül választhatunk:

A Jedi Guardian (örző) kaszt gyakorlatilag a harcos osztály, nem olyan jók az erő használatában, viszont a fénykardal roppant hatékonyak. Specialitásuk a Force Jump, azaz messziről hirtelen odaugrás a rosszarcúak elébe és máris mehet a kaszab. Egyedül ők képesek hozzáférni a Fénykard Specializációhoz, ami minden vágásnál +2 sebzést ad.
Életerő: +10 / szint, Erőpont: +4 / szint.

A Jedi Sentinel (őrszem) kaszt a diplomatikus megoldások híve. Nagyon jól bánnak a kényes helyzetekkel, de nem kell őket félteni harc közben sem és ügyesen osztják az erőtrükköket is. Egyféle középút az örzők és a tanácsosok között.
Életerő: +8 / szint, Erőpont: +6 / szint

A Jedi Consular (tanácsos) kaszt hatalmas ereje az erőtrükkökben lakozik, viszont nem valami jól zenélnek a csata frontvonalában. Gyakrabban kapnak új erőtrükköt és több erőpontból is gazdálkodhatnaknak mint a másik kaszt képviselői. A Consular karakter fejlődése során egyre ellenállóbbá válik az elmetrükkökkel és egyéb erőtámadásokkal szemben. Specialitásuk az Erő Fókusz, ami az erőtámadásaikhoz ad bónusz pontot. Ez végig aktív tulajdonság marad a játékban, tehát nem kell külön előhívnunk harc közben.
Életerő: +6 / szint, Erőpont: +8 / szint

A játék folyamán különböző tulajdonságainkat és szakértelmeinket fejleszthetjük, melyekhez minden szintlépésnél megfelelő mennyiségű pontot kapunk. Eleinte egy az egyhez arányban növelhetjük az értékeket, azaz egy pontért cserébe egy pontal nő a tulajdonságunk, ami maximálisan 18-as lehet. Később viszont, amint egyre jobbak az adott tulajdonságaink (15-16 felett), már 2-3 pont is szükséges, hogy egy pontal növelhessük az értékét. Azonban! Minden negyedik szintlépésnél, (tehát 4,8,12,16 és így tovább) kapunk egy olyan skill pontot, ami bármelyik tulajdonságunk értékét egyel növeli, függetlenül attól, hogy az jelenleg milyen értéken áll.

Rengeteg tárgyat is használhatunk képességeink időleges javítására. Különböző stimulánsokkal például pár másodpercig "doppingolhatjuk" magunkat, vagy afféle implantátumokat helyezve a fejünkre és testünkre, bónuszpontokat kaphatunk a képességeinkhez. A skillekre nagy hangsúlyt fektettek ebben a részben, bizonyos tárgyak csak rendkívül magas tudásszinten állíthatók össze a szerelőpadokon. Ilyenek páldául a fénykardhoz szükséges lencsék és energiacellák. Persze a tudás még nem minden, rendelkeznünk kell megfelelő alap alkotórésszel is. Ilyeneket elszórva találhatunk a helyszíneken, de ami a legtutibb, hogy a felesleges cuccainkat leépíthetjük ilyen alkotókra, hogy aztán egy teljesen más eszközt készítsünk belőle! A fénykard megszerzése sajnos aránytalanul sokáig tart majd, kb. 12-13 órás játékidő után kapjuk meg azokat az alkatrészeket, amikből összetrógerolhatunk egyet. Viszont aki az előző rész sztoriját kicsit is vágja, az tudja, hogy minket gyakorlatilag menesztettek a Jedi rendből, mivel Revan és Malak oldalán harcbaszálltunk a Mandaloriaiakkal. A kardunkat ezért elkobozták, az Erőtől pedig megfosztottak. Talán egy ilyen sztori után sokkal frusztrálóbb lett volna, ha már kapásból a nyitóküldiben dobunk magunknak egy zsír új lézerszablyát. Én speciel dacból nem is csináltam, csak amikor már égető szükség volt rá. (menesztett morcos Jedi, mekkora már! nem? ) Az inventory gyakorlatilag végtelen sok tárgyat képes kezelni, illetve rendszerezni a könnyebb elérhetőség kedvéért, innen pedig bármikor pakolgathatók a cuccok csapattagokra, vagy magunkra.

A nagy újítás a játékban, hogy karakterünk viselkedése a társaink reakcióit is befolyásolja. Különböző párbeszédekben ápolgathatjuk a kapcsolatot a többiekkel, bár sajnos a történetre nemsok hatása van, ezen nem áll, vagy bukik semmi. A játékban rengeteg lehetőségünk lesz, minden megnyilvánulásunk hatással van a környezetünkre és minden feladatot többféleképpen is megoldhatunk. Például, ha egy droidkereskedőtől meg kell szereznünk valamilyen információt, felajánlhatjuk hogy busás árat fizetünk (azaz pár lyukas köztársasági garast), esetleg még alkudhatunk is az árból (egy fél lyukas garasnál nem kap többet) vagy egyszerűen tájékoztathatjuk, hogy kettő szempillantás alatt vágunk még egy lyukat a hátsójára, ha nem segít. Az esetek többségében mindkét megoldás jó, de ajánlatos észnél lenni, ugyanis nem mindig a könyebb megoldás vezet leghamarabb a célhoz. Illetve fordítva is igaz, néha keményen meg kell dolgoznunk a Light Side pontjainkért.

A játék nagyon nehezen indul be, de megéri kitartóan gyűrni a sztorit, ami mellesleg az egyik legjobb amit valaha videójáték magáénak mondhatott. A mellékküldetések most teljes mértékben opcionálisak, nem kell őket egyáltalán megcsinálni, csak a fő dolgokat az adott bolygón. A minijátékok pedig köszönik megvannak, bár a SwoopBike verseny kicsit gázos szerintem. Más vonatkozásban sajnos nem üt akkorát a produkció, mint a sztori, tehát hatalmas grafikai teljesítményre ne számítsatok! Bár az erőtámadások effektjei nagyon szépek és együtt fejlődnek a trükkökkel, az előző rész motorjával pöfékel a cucc - az meg nem mai csirke. Igaz, pár dologban még gyúrtak rajta, de főként az időjárási elemeket javítgatták. Kár hogy a játék nagyobb része fedett helyen zajlik

Sajnos a képernyőre került harcközbeni ikonok, amikkel könnyen támadást választhatunk, nagyon sokat takarnak ki a felületből, néha nagyon idegesítő tud lenni, hogy nem látni az ellenfeleket vagy az effekteket miattuk. Az M.I. valami félelmetesen buta, minden ellenfél úgy támad, mint Józsi bácsi négy üveg bor után. Nekünkrontanak, azt majd lesz valami. Ezt még elviselnénk egy félig kigyúrt szörnypofától, de az már elég ratyi, hogy a szervezettség teljes hiánya mutatkozik, akárhány (!) fejvadász is támad ránk egyszerre, pedig azok közül egyik sem Nulla Juli. Félreértés ne essék, fedezékkeresést nem várok egy körökre osztott harcrendszernél, de így sajnos nem véletlenül nézik a laikusok szegény gámát Hack'n Slash mókának. Bár tény, hogy emiatt akár nulla stratégiával is le lehet zúzni az egészet. Sőt! Az M.I. miatt semmi késztetést nem érzünk, hogy a nagyon kifinomult harcrendszert érdemben elkezdjük átnyálazni, ugyanis feleslegesnek tűnik +1 vagy +2 sebzési pontokkal babrálni, mikor úgyis csak jönnek a bábuk, akiket hentelünk sorra, mint Mari néni a csirkéket lagzi előtt. De talán csak nézőpont kérdése, így legalább mindenki megtalálja a számítását kisebb-nagyobb mértékben.

A szinkronok elég jók - bár kis visszaesést mutatnak az előző részhez képest -, viszont a hangeffektek kiválóak. Bugok sajnos akadnak dögivel, melyek igen változatos módon képesek elrontani az amúgy kiváló játékélményt. Hallottam játékból való kilépésekről, fagyásokról, lassulásokról, mindenféle okosságról, amitől egy átlag gémer megpróbálja megmászni a szobája falát és közben letépni róla a tapétát. Nekem mintha néha átvette volna valami vagy valaki az irányítást a karakterem felett, önfeledten szaladt előre. Ez nálam neurotikus rohamokhoz vezetett, s azóta kezelésre járok. (LucasArts, megy a számla!)

A játékidő kb. 30 óra, de sokkal több is lehet a mellékküldetésekkel és minijátékokkal. Újrajátszani márcsak azért is érdemes, mert többféle befejezés is van, attól függően, hogy melyik oldalon állunk. Összességében hatalmas szórakozást ígér a játék, az idegesítő hibák és hiányosságok ellenére is. Soha nem kaptunk még ekkora szabadságot jó és rossz oldalon lavírozni, a hangulat pedig nagyon felemelő. Én nem tudtam letenni, mert mindig történik valami, valaminek folyton a közepén járunk, egymásba érnek a küldetések és sztorizások, folyton hajtunk a következő feladatért, nincs megállás. Ha kicsit képesek vagyunk kikapcsolni, majd átadni és gyermeki szívvel beleélni magunkat a játékba, bizony jónéhány órácskára magához édesgethet minket az Erő.